2017. január 12., csütörtök

Jégvirágkoszorú


Mostanában a napok főszereplője egyértelműen a hideg. Nekem úgy rémlik, az elmúlt években nem volt ilyen kitartó fagyoskodás, de persze nem olyan rossz ez, hiszen annál jobb bekuckózni a meleg szobába, és talán rémrovarokból sem lesz annyi, mint az enyhe telek után. Reggelenként viszont lelkierő kell az ajtón történő kilépéshez, és a fűtésszámla sem fog boldog perceket okozni, úgyhogy nem árt keresni a fagyos idő további előnyeit, mert őszintén szólva, sok azért nincs neki...
A jégvirág egyébként éppen egy ilyen dolog. Amikor kicsi voltam, kedvenc elfoglaltságom volt az ablakon nézegetni ezeket a csodás rajzolatokat - akkor még persze meg voltam győződve arról, hogy ez a tündérek műve, mit nekem tudományos magyarázat, uggggyan.
A jégvirágok iránti szeretet azóta sem múlt el, még az sem ártott neki, hogy kénytelen voltam időközben belátni, a keletkezésüket illetően sajnos egy hajszálnyival valószínűbb a racionális magyarázat...
Így aztán a jégvirágok lettek a mai bejegyzés témája - igaz, egy kicsit átlényegülve, papírból és nem is virágformában, de a végeredmény nekem mégis azokon a régi ablakokon kinyíló fagyos csodákat idézi.


Első lépésként kikészítettem a jégvirágos témának megfelelő színű-jellegű papírokat:





Majd különféle alakzatokat vágtam ki belőlük, mintalyukasztóval és anélkül:





Elővettem egy szalma koszorúalapot, és körbetekertem fehér krepp-papírral.





... míg kellően jeges színe nem lett.





A papírformákat elkezdtem felrögzíteni az alapra: egyrészt gombostű segítségével, másrészt papírragasztó stifttel.





Így haladgattam tovább, míg a nagyját be nem borítottam:





Végül még kitöltögettem a maradék kivágásokkal az üresebb részeket, és hamarosan elkészült a jégvirágos koszorú, amiről mindig a januári hideg napok jutnak majd eszembe... a nyári kánikulában majd direkt jól jön. :-)




























2017. január 9., hétfő

Sótartók téliesítve


Jaj-jaj, nekem még mindig nem nagyon megy ez az évkezdés... kérem vissza a karácsonyt és a szüneteeeet!! Jó, jó, tudom, már csak 349 nap, de azért ez nem annyira vigasztal. Ellenben kitaláltam a kiváló módszert, amivel nemes bosszút tudok állni az időn, ami jobban elrohant, mint kellett volna: olyasmit készítek, amit karácsony előtt akartam, és ezzel nagyon jó lesz nekem. :-)
Az őszi rendrakások alkalmával találtam a konyhaszekrényben egy régimódi (de nem régi) só- és borstartót, tudjátok, átlátszó, bordázott üvegen egy átlyukasztott fémkupak. Nem használtam ezeket, mert volt másik, de mégsem fordult meg a fejemben, hogy megváljak tőlük, mert tudtam, mit fogok készíteni belőlük, viszont az ünnepek előtt erre már végképp nem maradt idő. Így aztán most alakítottam át a két üveget, egészen pontosan hóemberekké - és tulajdonképpen mikor is lenne aktuálisabb a dolog, mint most, amikor hó is van, hideg meg aztán a kelleténél is több. 


A só- és borstartó tehát eredeti, szekrényben fellelt külsejével:





Először a figurák fejét készítettem el: ehhez két préselt papírgolyót vettem elő. Az orrokhoz egy fogpiszkáló két végét vágtam le, és filctollal narancssárgára pingáltam. A papírgolyókba fúrtam két lyukat - ugyan volt rajtuk egy-egy nyílás, azok túl nagyok voltak az orrokhoz, ezért volt szükség az újakra.





Az orrokat egy-egy pötty ragasztóval a lyukakba rögzítettem, és alkoholos filctollal megrajzoltam a szemeket és szájakat.





A sótartókat teletöltöttem sóval - elvégre a hóemberek pocakja is fehér. :-)





Mivel nyitva akartam hagyni a lehetőséget, hogy a sótartókat egyszer újból lehessen funkcionálisan használni, ragasztópisztollyal rögzítettem a fejeket - ezt a ragasztót később könnyen le lehet húzni az üvegről.





A kupakokat - egy pici fehér zseníliapomponnal együtt - a fejekre ragasztottam. A hóemberkék nyakába mintás vászonszalagot kötöttem, végül pedig újabb két-két pompont ragasztottam az üvegekre. 
Úgy érzem, tényleg kár lett volna megszabadulni a sótartóktól, most sokkal szerethetőbbek, mint korábban. :-)


































2017. január 6., péntek

2016 kedvencei


Először is boldog, boldog új évet Nektek - legyen még annál is több örömben részetek idén, mint amennyit reméltek :-) Remélem, az év vége és a kis pihenés jól telt mindenkinek. Nekünk nagyon, úgyhogy nem olyan könnyű belevágni a munkás hétköznapokba... ez a gond a karácsonnyal, hogy mindig annyira békés, szép és egymásra hangolt, hogy utána nehéz felvenni a szálakat, de persze törekszünk rá, és örülünk annak is, hogy a karácsonyfánk prímán bírja egyelőre a fűtést, és legalább vasárnapig biztosan gyönyörködhetünk benne, január ide vagy oda. Így egy kicsit tovább nyújtjuk az ünnep csillogását, és nem olyan drasztikus a zord évkezdet...

A januári első bejegyzés persze mi más is lehetne, mint visszatekintés az elmúlt évre. A blog nagyon szép évet zárt, amire akár büszke is lehetnék, de ez elsősorban Nektek köszönhető... 2016-ban a blog ötéves lett, és átléptük az egészen fantasztikusnak, csodálatosnak és hihetetlennek tűnő tízmilliós oldalletöltési számot - ezt még most is nehezen hiszem el, hiába mutatják a számok fehéren-feketén. :-)
Köszönöm, hogy nap mint nap olvassátok, amit írok. 

Érdekes látni, mennyit változott a blog az öt év alatt, ahogy én magam is: a régi bejegyzések egy részét talán ma már nem tenném ki, de vannak olyan kedvencek, amelyek most is itt vannak velünk a házban, pedig igazán nem mai darabok. Viszont a 2016-os bejegyzések mindegyike olyan, amit szeretettel, elégedettséggel és néha büszkeséggel néztem vissza most is, amikor összegyűjtöttem a tavalyi év legsikeresebb bejegyzéseit.

Nézzük hát, melyek voltak tavaly a Ti kedvenceitek, hónapról hónapra - a végén pedig elárulom, nekem melyik volt 2016 legkedvesebbje. :-)


Január

Mivel éppen azelőtt volt az új Star Wars-film bemutatója (Ébredő Erő), nekem muszáj volt elkészítenem a régi, szuperklasszikus trilógia figuráit, és persze mi másból, mint papírgurigából. Úgy tűnt, Ti is szívesen nosztalgiáztok, mert ebben a hónapban ez lett a legkedveltebb bejegyzés, nálunk pedig azóta is használatban vannak a szereplők, szinte hibátlan állapotban.






Az év végén érkezett a szomorú hír, hogy Carrie Fisher karácsonykor távozott egy messzi-messzi galaxisba - mindenki szépséges Leia hercegnőjeként azonban örökké halhatatlan marad a szívünkben.






Február

Az év második hónapjában nyulak és varázslók vívtak nagy harcot, de végül a roxfortosok egy pálcányival beelőzték a fahasábból készült nyuszikat, legalábbis Ti egy kicsivel többet kattintottatok Harry Potterre és barátaira, mint a húsvéti trióra, de azért nekik sem lehet okuk a panaszra. :-)






Március


Természetesen egy ízig-vérig húsvéti ötlet vitte el a pálmát a tavasz első hónapjában: a tojásdobozból készült nyusziház egyértelműen a kedvencetek volt, és ez is egy olyan tárgy lett, ami most is játékban van, pedig lassan egy éve, hogy elkészült. Jó ez az összegző bejegyzés, mert most szembesülök igazán azzal, hogy mennyire érdemes játékot készíteni a gyerekeknek :-)






Április

A hónap bejegyzése egy anyák napjára elkészíthető ötlet lett, ismét papírgurigából: a kisbaglyot ölelő bagolymamát igazán nem nehéz megalkotni, a gyerekek is könnyedén létrehozhatják a saját verziójukat egyszerűsített módon (például nem papírapplikációkkal, hanem festéssel), és nagyon jó volt látni a levelekben érkezett szebbnél-szebb baglyokat, amelyeket Ti készítettetek :-)






Május

Már mind nagyon várhattuk a nyarat, mert egy kültéri ötlet kapta a legnagyobb figyelmet: az egyszerű kavicsokból elkészíthető gombák nemcsak a kertet, hanem még a balkonládákat is vidámmá varázsolják. Az alapanyag ráadásul bárhol begyűjthető, teljesen ingyen - szeretjük az ilyen költséghatékony dekorációkat :-)






Június

Természetesen egy ilyen blogcímmel, mint Kifli és levendula, egy levendulasüni minden erőfeszítés nélkül elhozza a hónap legnépszerűbb bejegyzésének díját :-) Ismét egy olyan ötlet, ami most is megvan, épen és egészségesen - persze a levendulák megszáradtak, de a szépségük ugyanolyan, és a megkopott illat is pótolható néhány csepp 100 %-os természetes levendulaolajjal, így aztán szinte örök darab lehet, ráadásul tökéletes ajándékötlet is egyben. :-)






Július

Ebben a hónapban számoltam be a februárban megrendezett Harry Potter-szülinapról, és Ti számtalan kedves hozzászólásban és levélben értékeltétek a látottakat, amivel nagy örömöt szereztetek :-) Ez a bejegyzés nemcsak júliusban, hanem később is szívet melengető látogatottsági adatokat produkált, és nekem nagyon jó érzés, hogy sokan használjátok inspirációként hasonló témájú szülinapokhoz. Most átböngészve a képeket is egészen hihetetlen visszagondolni arra az estére, az egyik kedvenc emlékünk, kicsiknek-nagyoknak egyaránt :-)






Augusztus

Nyár végén már egy enyhe őszi hangulatot hordozó bejegyzés lett a kedvencetek, ami nekem is az egyik legkedvesebb: a dióhéjban heverésző-szundikáló állatkák. Garantált mosolyt eredményeznek a legzűrösebb napon is :-)






Szeptember

Már amikor azt hihettem volna, hogy a kócos spárgagombolyagok behúzzák a hónapot, jöttek, láttak és egy perc alatt győztek a dióházikók. Így utólag visszanézve most már annyit változtatnék rajtuk, hogy apró, igazi levelekkel borítanám be a tetőt, de ez már igazán csak apróság, így is a képen szereplő mennyiség többszörösét kellett elkészítenem, mert másoknak is megtetszettek. :-)






Október

És újra dió, de ezúttal másképpen - ősszel ezt az ajtókoszorút szerettétek a legjobban, amely egész diószemekből készült, baglyos beütéssel. Persze nem állítom, hogy egyszerűen és gyorsan el lehet készíteni, de cserébe ez is egy örök darab. Úgyhogy az olyan ajtókoszorú-mániákusok, mint én, kénytelenek új érveket keresni a további koszorúk készítésére, az amortizációra egy ilyen diós dekoráció esetében nem lehet hivatkozni... :-)






November

A tavalyi északi törpék nagyon sikeresek lettek, és Ti azt is értékeltétek, hogy idén elkészültek ezekből a sokkal egyszerűbb, de sokkal nagyobb verziók is. :-) Így ez a bejegyzés lett a november leglátogatottabbja, egyben nálunk a vendégek kedvence is: a hatalmas északi törpék a lépcsőfordulóban álldogálnak, és éppen rájuk lehet látni a bejárattól, így sok-sok kedves szót kapnak. Ez persze annak is köszönhető, hogy előttük állnak a tavalyi kis törpék is, és éppen olyanok, mint mi négyen - na jó, nincs ilyen hosszú szakállunk és fonott copfunk, valamint az orrunk is némileg formásabb. :-)






December

És ezzel el is érkeztünk az év utolsó hónapjához, amikor az ünnepi készülődés mellett már nincs igazán idő a bíbelődős alkotásokra, de úgy tűnik, a világító mécsesorrú hóemberek még éppen belefértek az utolsó szabad pillanatokba, mert ezek lettek a december legnépszerűbbjei - és kedvesebbnél kedvesebb fénylő orrú alkotásokról kaptam képeket Tőletek, amit ezúton is köszönök. :-) 






És ígértem, hogy megmutatom, melyik bejegyzés/alkotás volt nekem a legkedvesebb: ezen gondolkodnom sem kell, mert természetesen karácsonyi, és persze az, amivel egy régi álom vált valóra: a régi fiókban helyet kapó téli jelenet. Most is, ahogy felnézek a falra, ott van a két szarvas a fenyőfákkal - elmúlhatatlan öröm és egy igazi karácsonyi csoda, hogy elkészülhetett.







Köszönöm, hogy velem tartottatok 2016-ban is - őrizzétek meg ezt a kedves szokásotokat idén is! :-)
<3 span="">









2016. december 21., szerda

Már csak három nap...


... és megérkezik az ünnep, így aztán itt az ideje annak, hogy sok-sok örömöt, békességet, szeretetteljes pillanatokat, fényességet, elmélyedős csendet és vidám hangokon szóló lármát kívánjak Nektek, azaz nagyon boldog karácsonyt - köszönöm, hogy idén is együtt készülődtünk az év legszebb ünnepére!