2016. augusztus 31., szerda

Őszi koszorú baglyokkal


Nekem, kérem szépen, tökéletesen őszi hangulatom van. Nem tudom, minek köszönhető, talán a hűvösebb estéknek vagy a mindjárt elkezdődő iskolának - vagy annak, hogy sokkal jobban szeretem az őszt, mint a nyarat, úgyhogy teljes erőbedobással várom. Hiszen még a nyárfanatikusok sem tagadhatják, hogy tényleg közel van, este és reggel itt settenkedik a fűben, úgyhogy nekem muszáj volt elkészítenem az idei első őszi koszorút.  
Először olyat szerettem volna, amit csak és kizárólag napraforgók borítanak (persze papírból), de aztán közben teljesen átalakult a dolog, és kerültek rá őszi levelek, valamint két bagoly is, és végül is csak négy napraforgó - de többet nem is hiányolt róla senki. :-)

A készítést tehát először is a napraforgókkal kezdtem - kartonból kivágott papírkörök és sárga krepp-papír szirmok kellettek hozzájuk:






A szirmokat sugárirányban a papírkörökre ragasztottam, két-három rétegben. A virágok közepére barna filcanyagból vágott kört ragasztottam, és a szirmok széleit kicsit felpöndörítettem - ezzel a nem túl nagy munkával a napraforgók el is készültek:






A baglyok persze mi másból lehettek volna, mint papírgurigákból? :-)





A szokásos módon ívesre nyomtam a gurigák tetejét:





Majd a natúr színre történő festés után papírból rájuk ragasztottam a szükséges bagolyalkatrészeket.





A szalmából készült koszorúalapra felragasztottam a napraforgókat (végül csak négyet), leveleket és egy kis zöld száraznövényt:






Majd további leveleket és néhány eztmegazt ragasztottam még az alapra, és persze a két baglyot is - és ezzel el is készült az őszi ajtókoszorú. 
Remélem, meghozza azt az ezerszínű, hosszú, meleg őszt, amit "Tudja isten, hogy mi okból szeretem? de szeretem..." :-)





























2016. augusztus 24., szerda

Egérkés könyvjelző


A Nagyobbik könyvjelzőt kért. Olyat, ami "édes és vidám". Gondoltam, egy átszellemülten szunnyadó egérke, az pont ilyen :-) 
Kellett hozzá egy hungarocelltojás a fejnek, kevés filcanyag a füleknek, kockás szalag a "testnek":






Kivágtam a füleknek két cseppalakot a filcből, két bevágást ejtettem a tojás két oldalán, és belenyomogattam az anyagot (pici ragasztót is persze).





Az egérke pofiját alkoholos filccel rajzoltam meg:





A kockás szalagból vágtam egy hosszabb darabot - ennek a végét szintén egy bevágásba nyomtam, ugyanúgy ragasztóval együtt. 





Két zseníliapompont ragasztottam a tojás alsó részére, és egy pékzsinegből kötött masnit az egyik fülre. A lábakat fehér filcből vágtam ki, majd a szalag végére ragasztottam mindkettőt - egy zsinegfarkincával együtt.





Ezzel gyorsan készen is lett az egérkés könyvjelző - és máris használatba is vétetett :-)




























2016. augusztus 18., csütörtök

Farmerkönyvek


Nemsokára iskolakezdés, és nem mondhatnám, hogy túlságosan lelkesen várnánk... ilyenkor minden lehetőséget igyekszem megragadni arra, hogy kedvet csináljak a szeptemberi becsengetéshez - most például egy különleges könyvbekötési ötlettel, amely inkább a nagyok szívét dobogtatja meg (meg a Nagyobbikok szívét :-) ). Nem mondom persze, hogy gyorsaság tekintetében versenyezhetne a műanyag bekötőkkel, viszont annyival jobban néz ki, hogy akár egyetlen könyvön is látványos változást idéz elő - márpedig például egy matekkönyvre mindig ráfér egy kis vonzóbbá tevés...

Most még persze nincsenek nálunk az új könyvek, ezért újrahasznosítottam néhány senkinek sem kellő céges jegyzetfüzetet és határidőnaplót - heteken belül ötödikes kisnagylányunk pedig végtelen boldogsággal tette be új táskájába mindegyiket, miután "vagánynak, mégis szemrevalónak" minősítette őket. 

Az átalakítás mindössze annyi volt, hogy elszakadt farmernadrágokból kivágott részekkel vontam be a füzeteket-könyveket, mutatom is lépésről lépésre, hogyan.

Ezek voltak azok a bizonyos cégek füzetek és naplók:





Elszakadt farmerből nálunk sosincs hiány... úgyhogy kiválasztottam egyet, aminek a szárából levágtam egy darabot, akkorát, amibe kényelmesen belefér majd a könyv.





A farmerdarab szélét levágtam, így az anyag széthajtható lett. Beletettem a könyvet, és alaposan beragasztóztam a borítót és a gerincet.





Az anyagot ráhajtottam, és alaposan lenyomogattam.





A gerincnél bevágtam az anyagot mindkét oldalról, majd a gerinc széle mentén levágtam ezt a kis részt.





Kihajtottam a borítót, és ferdén levágtam a sarkoknál az anyagot.





Ezután alaposan beragasztóztam a farmert, és ráhajtottam a borító belsejére mindkét oldalról.





Minden saroknál megcsináltam ugyanezt - ezzel a könyv tökéletes farmerborítást kapott.





Ezután már csak fel kellett díszíteni mindenféle ezzel-azzal a farmerral bevont könyveket.

Olyan verziót is készítettem, ami a nadrág hátsó feléből készült - ezt nehezebb felragasztani, mert rendszerint az ülepek némileg ki vannak ülve, ezért ott ívessé válik az anyag. De persze azért érdemes megpróbálni, mert ennek az a csodálatos előnye van, hogy egyből tolltartó is lesz a könyvön - félek, hogy ezt el fogom könyörögni a Nagyobbiktól... bár azt mondta, sajnos, egyiket sem adhatja oda :-)




















































2016. augusztus 12., péntek

Olimpialázban


Természetesen mindannyian nézzük az olimpiát, kicsik-nagyok egyaránt. A Nagyobbik szívügye a műugrás, éjszakába nyúlóan képes nézni, amikor éppen ez megy - ez így volt már négy évvel ezelőtt is, csak akkor az öccsével még kevesebb koncentrációval, de annál nagyobb vidámsággal követték az ugrásokat, és minden vízbe érést óriási PLACCCCS kiáltásokkal kommentáltak. Mostanra ez elmúlt, a hangos drukkolás áttevődött a vívásközvetítésekre, a Kisebbik révén, aki a görög tragédiákat simán leköröző drámai érzékkel teszi fel az olyan kérdéseket, hogy "ha szíven szúrja az ellenfelet, akkor mindenki elcsúszik majd a véren?"
Pedig becsszóra ártalmatlan Bálint Ágnes-meséken nevelkedett... :-) 
A másik állandó műsorszáma az, hogy ha bármikor megpillant a közvetítéseknél a versenyzők neve mellett egy piros-fehér-zöld zászlót, teli torokból örül, hogy "OTT EGY MAGYAR!!" - amitől egészen úgy érzem magam, mintha mi mind valami ritka, kihalóban lévő állatfajta tagjai lennénk. :-)

Szóval, az olimpia mindenkit a hatása alá volt a családban, és természetesen kellett is egy kis olimpiai dekorációt gyártanunk a gyerekszobába - nagyon egyszerű verziót gondoltunk ki, ami még az egészen kicsikkel is megvalósítható.


Nem is kell hozzá túl sok dolog, csak öt papírguriga:





Lefestettük a gurigákat kívül-belül sárgára, kékre, feketére, zöldre, pirosra - az olimpiai öt karika színeinek megfelelően. 
Mi akrilfestéket használtunk, de kisebbekkel tökéletes a vízfesték is.





Száradás után a gurigákat kb. 1 cm-es szeletekre vágtuk:





Már csak annyi teendőnk volt, hogy a karikákat egymáshoz ragasszuk:





Persze nem pontosan olyan, mint az igazi, mert itt nincsenek egymásba fonódva a karikák - de ez is megoldható: aki kellő precizitást érez magában, az bevágásokkal is egymáshoz rögzítheti mindet, hajrá, hajrá :-)

Végül már csak fel kellett fűznünk az elkészült díszeket, és ezzel készen is lett. 

Igazi gyerekbarát olimpiai dekoráció, dekoráló olimpiabarát gyerekeknek :-)