2017. szeptember 17., vasárnap

Ősz


...és megérkezett végre legkedvesebb barátom, az ősz. 

Nemsokára jelentkezem egy bővebb beszámolóval arról, miért csak ritkán tudok írni mostanában - sok-sok minden történt az elmúlt hetekben... :-)








2017. augusztus 23., szerda

Manólak a kisbőröndben


Egyszer volt, hol nem volt... egy kisvakondos papírbőrönd. A Kisebbik tulajdona volt, bárhová is indult, legfontosabb ingóságait ebbe a kisbőröndbe pakolta. A kisbőrönd éveken át hősiesen tűrte az ide-oda hurcolást, a pattanásig feszülést, az ülésnek használást, igazán mindent, ami nagyon rendes dolog volt tőle, hiszen mégiscsak kartonból készült. Ám ahogyan lenni szokott, a nagyon aktív kisfiúk fontos tulajdonai egy idő után megroggyannak, aztán hirtelen látványosan megöregszenek, míg végül az enyészeté lesznek... de az enyészet nem számolt a Kisebbikkel, aki tisztán látta a kisbőrönd leépülését, és állandó megmentési terveket dolgozott ki a számára. Amikor a karton megtört és megkopott, határozottan állította, hogy "az csak egy karcolás", amikor tönkrement a zár, akkor spárgával kötötte át a kisbőröndöt, végül pedig amikor mondtam neki, hogy most már tényleg itt lenne az ideje annak, hogy megváljunk a kisbőröndtől, tengerkék szemébe könnyeket gyűjtött, és azt mondta, NEM. 

Erre persze így hirtelen nem voltam felkészülve, mert bár eléggé színes egyéniséggel büszkélkedhet, alapvetően szófogadó gyermek, így csak néztünk egymásra csendben, és méregettük az erőviszonyokat. Majd mikor magamban összegyűjtöttem egy hasznos érvrendszert, alátámasztandó a kisbőrönd likvidálását, a Kisebbik egy becsúszó szereléssel azt mondta: Készíthetek belőle valamit?

Persze tudta jól a kis csalafintája, hogy ezzel elevenemre tapint, mert nálunk minden kidobásra szánt tárgyból szabad alkotni... tehát nem tehettem mást, mint elismertem a vereségemet, kipréseltem magamból egy szánalmas "najó"-t, és néztem, ahogy az alma, aki nem esett messze a fájától, rögvest a tettek mezejére lép. 

Mikor vázolta az elképzeléseit, azonnal tudtam, hogy a gyermek abszolút kiütéssel nyert, merthogy nekem ebben egyszerűen részt kellett vennem - úgyhogy engedélyt kértem  a fotózásra, és nekiláttunk a kisbőrönd-megmentési akciónak. 

Mindenbe bele tud rángatni :-)


Következzen két kép a megfáradt kisbőröndről, hiszen ő volt itt a főszereplő (vagy inkább a második főszereplő... :-) ):









A Kisebbik barna festéket kért, úgyhogy egy darabka szivacsra akrilfestéket adagoltam, és ezzel bepacsmagolta a kisbőröndöt. Nem fedte el teljesen az eredeti felületet, de úgy gondolta, így is jó lesz a tervéhez:






Ezután konzervdobozt kért, egy darabig nézegette, majd tanácsot kért, hogyan lehetne faházat készíteni belőle - ezért gyógyszertári spatulákat a konzervdoboz hosszúságára vágtam:






Ezután felragasztottuk ragasztópisztollyal a konzervdobozra a levágott spatulákat:





A Kisebbik pedig az előbb használt barna festékes szivaccsal áthúzogatta a falapokat - mivel a festék közben már félig megszáradt a szivacson, szimpatikusan foltos-kopott lett a bevonat.





Ajtót és ablakot én készítettem a bevont konzervdobozra, szintén levágott-elvágott faspatulákból. Az ablakra persze még függöny is került, amihez az anyagot személyesen a megmentési szakértő választotta.





A konzervházikónak lett teteje is, de erről a fázisról nincs kép -  azt én festettem be, egy kopott, préselt fatálkát felhasználva a művelethez.

A Kisebbik ezalatt földet hordott a megszáradt  bőröndbe:





Végül az útmutatásainak megfelelően berendeztük a bőröndös minikertet. Készítettem egy manócskát az időközben megszáradt konzervdobozházhoz, ezalatt a Kisebbik kiásott egy kakukkfűbokrocskát, és beültette a bőröndbe. Ezután még különféle apróságokat hozott az utolsó simításokhoz, és ezzel el is kezdődött a megmentett, de teljesen átalakított kisvakondos bőrönd új élete.
Most hol ide, hol oda kerül a kertben, és még a kakukkfű időnkénti meglocsolását is meglepően jól bírja - a Kisebbik pedig boldog az új játékkal. :-)














































2017. augusztus 3., csütörtök

Szörnyek szörnyű könyve


Amikor nemrég Harry Potter tábort tartottam, a gyerekek rögtön az első napon elkészítették saját varázspálcájukat, valamint a Szörnyek szörnyű könyvét, amelybe aztán az egész hét történéseit rögzíthették. Mivel a táborban egészen kicsik és egészen nagyok is voltak, olyan programokra volt szükség, ami elsőtől nyolcadikig megvalósítható és leköti a figyelmet - nohát a Szörnyek szörnyű könyvének elkészítése biztosan ilyen volt. A gyerekek óriási lelkesedéssel alkották meg a saját könyvüket, a kisebbek odavoltak a puha, szőrös könyvbundáért, a nagyok pedig igyekeztek kellően vérszomjas külsővel ellátni a magukét. :-) 

A Szörnyek szörnyű könyve egyébként a Harry Potter-sorozat 3. részében szerepel, amikor Hagrid, a legendás lények gondozása tantárgy oktatója kötelező tankönyvként írja elő ezt a művet, ami kívülről szőrös, borzas és vadul csattogtatja a fogait - de simogatásra megszelídül, és kinyílik. De nem kell Potter-rajongónak lenni ahhoz, hogy az embernek kedve támadjon borzas szörnyecskévé változtatni egy unalmas külsejű jegyzetfüzetet vagy határidőnaplót - ráadásul még időmilliomosnak sem kell lennünk hozzá.

Amire mindenképpen szükségünk van a dologhoz, az az említett unalmas külsejű füzet vagy naptár:






... valamint egy, a könyv méretére vágott hosszú szőrű műszőrmedarab:






A könyv borítóját nagyon alaposan és vastagon beragasztózzuk, majd rásimítjuk a műszőrmét.







Kivágjuk a fogakat és a nyelvet - én a fogakhoz fehér dekorgumit használtam, a nyelvhez pedig piros filcanyagot:







A felső borító belső szélére ragasztottam az egyik fogsort, majd rá a nyelvet:






Az alsó borító szélére pedig a másik fogsort.






Összecsukva a könyvet így fog kinézni:






Innentől már nincs más dolgunk, mint nagyobb rezgőszemeket ragasztani a könyv elejére, amelyeknek mérete és száma egyéni vérmérséklettől függ. :-) 
Harry Potter-rajongóknak tökéletes ajándékötlet lehet, de a gyerekek úgy gondolták, nincs, aki ne örülne egy ilyen egyéniséget tükröző könyvnek. Ha nem hiszitek, kérdezzétek csak meg Hagridot ;-)


















  




2017. július 28., péntek

Konzervdobozok árnyképpel


A blog rendszeres olvasói tudják, hogy egyik kedvenc alapanyagom a konzervdoboz - készítettem már belőle órarendet, minyonokat, madárijesztőt, pandacsaládot és még sok mást. A konzervdoboz viszont kétségkívül írószertartóként funkcionál a legjobban, és erre a mi családunkban mindig nagy igény van. Amióta van egy cicánk, alapanyaggal bőségesen el vagyunk látva a macskaeledelek miatt, így amikor most ismét szükségem lett három tárolóra, nem volt nehéz dolgom - csak kivettem hármat a félretett konzervdobozok közül, és hamarosan már igénybe is vehettem őket, persze egy kis átalakítás után. :-)





A konzervdobozokat mindig érdemes festés előtt alapozni, sokkal jobban tapad így rá majd a fedőszín, és nem látszik át utána az eredeti felület. Én fehér alapozó akrilfestékkel kentem le a dobozokat - ennek a legegyszerűbb módja, ha egy darabka szivacsra tesszük a festéket, így egy perc alatt végzünk egy doboz lealapozásával, azaz bepacsmagolásával.





Az alapozó villámgyorsan szárad, úgyhogy mehetett rá a fedőszín - szintén a szivacsos megoldással vontam be őket fehér, nagyon halványkék és világoskék akrilfestékkel, újabb néhány perc alatt.





Száradás után néhány helyen visszacsiszoltam a felületet egy darabka smirglivel:






Végül az Aldiban vásárolt vintage papírtömb egyik lapjáról kivágtam három árnyképet, és felragasztottam a konzervdobozokra. 

Összesen 10-15 percnyi munkával elkészültek az új írószertartók - azóta már használatba is vettem őket. Most már nehéz belegondolni, hogy egykor szimpla macskaeledes dobozok voltak, de azért erőltetem a dolgot, mert őszintén szólva nagyon tetszik az átalakulás. :-)