2017. november 3., péntek

A karácsony előfutárai


Bár nagyon szeretem a munkámat - elképesztően hatalmas tanulási folyamat, emlékezetesen szép pillanatok tömegével -, az őszi szünet megérkezésének szívből tudtam örülni, még akkor is, ha a napok telis-tele vannak most is tennivalókkal. Gondoltam is, hogy végre tudok egy kicsit foglalkozni a bloggal, annál is inkább, mert nemrég találtam egy édes barkácsötletet, amit mindenképpen szerettem volna elkészíteni. Az ötlet Pia Pedevilla Vidám-színes farönkfigurák c. könyvéből származik, és ezúton is köszönet az inspirációért - az utóbbi időben ez volt a kedvencem, és alig vártam,hogy végre legyen egy kis időm elkészíteni.

Ez az ötlet már tagadhatatlanul a karácsony hangulatát hozza, de november elején mi másra is tudnánk gondolni, amikor már csak 50 napunk van az ünnepig? :-) Nálunk az iskolában persze még csak a Márton-nap a következő nagy ünnepi fordulópont, de azért az én szívemben már ott motoz a karácsony, és ott van a kandallóban meggyújtott gyertyákban, a sült gesztenyében, a reggeli csípős hidegben, a befűtött ház melegségében.

Ezért aztán ezek a szarvaskák már csak a sokadik jelei annak, hogy közeledik az év nagy-nagy csodája, de azért hivatalosan mégiscsak ők az első ünnepi hírnökök, és én úgy láttam, komolyan veszik ezt a megbízást. :-)

Nem kell hozzájuk sok alapanyag, a legfontosabb, hogy legyen két kis farönkünk és két, méretben hozzájuk illő hungarocellgolyó. A farönk, tudom, nem egy úton-útfélén hozzáférhető alapanyag, de helyettesíthető két vastag ágdarabbal, mint ahogy én is tettem.





A hungarocellgolyókat hurkapálcára szúrtam, és halványbarnára festettem.






A kis rönkök tetejébe kézifúróval lyukat fúrtam, a hurkapálcákról pedig levágtam a felesleges részt.





A hurkapálcákat kihúztam a golyókból, mindkét végüket beragasztóztam, visszatettem, majd a rönkökbe is beleállítottam. 





Amikor a ragasztó megszáradt, következhetett a szarvaskák fejének kialakítása: az orrok helyére pici piros zseníliapompont ragasztottam, a szájakat-szemeket alkoholos filccel rajzoltam meg, a szarvak helyére pedig két-két elágazó gallyacskát szúrtam.





Végül már csak a sál hiányzott a szarvaskákról, de nem sokáig. Gyanítom, hogy az iskolai adventi vásárra készül majd belőlük még néhány... :-)






















2017. október 9., hétfő

Tobozsünik


Amikor legutóbb erdőjáráson voltunk, rengeteg csodaszépséges tobozt gyűjtöttünk, kisebb-nagyobb méretűeket. Ezek nagy kincsek, hiszen tudjuk, mennyi mindent lehet belőlük készíteni... de most valami olyasmi született belőlük, ami teljesen rabul ejtette az elsősöket, és több órán át alkották a maguk verzióit. 

A tobozokból ugyanis sünik készültek, házi porcelángyurma felhasználásával - a gyurmát előző este kevertem össze, rögtön dupla adagot, mert sejtettem, hogy lesz keletje. :-) Az egyik kedvenc tapasztalatom egyébként a gyerekekkel kapcsolatban, hogy bármit is alkotnak, rögtön elkészítik az egész családnak. Így aztán nem árt, ha van bőven alapanyag...
A tobozsünik pedig ellepték az egész termet, a kifejlett példányoktól az egészen apró sünbabákig, és természetesen nagyszülő-sünik is lettek szép számban. És ez nagyon rendben volt így. :-)

Persze mint mindig, most is elkészítettem előre a tesztverziót - a gyerekek elé sosem szabad olyan ötletet vinni, amit nem próbálunk ki. Ezek a képek így az én sünijeimet ábrázolják, de meg kell mondanom, a gyerekek által készítettek sokkal, de sokkal helyesebbek lettek.


Először is kikészítettem néhány tobozt:






No és persze a gyurmát is:





Majd a gyurmából formáztam egy sünfejet - vagy valami hasonlót. :-)





A gyurma szélesebbik részét a toboz végére nyomtam. 





A szemek és orrok helyére fekete gyöngyöt nyomtam:





És ezzel készen is lett. Gondoltam, hogy ezt a kicsik is el fogják tudni készíteni könnyedén, és valóban így lett. 
A gyurma egyébként néhány nap alatt teljesen keményre száradt, és tökéletesen rögzül a tobozhoz - így aztán játszani is nagyszerűen lehet a sünikkel. Teszteltük :-)
























2017. október 3., kedd

Az történt ugyanis...


... hogy tanító néni lettem. :-) 
Igen, méghozzá egy Waldorf-iskolában vagyok elsős tanító.  Lehet, hogy meglepően hangzik ez így hirtelen, de igazából eredetileg mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni, de az élet közben más irányokba terelt, most viszont végre teljesült ez az álom is. Mert tényleg az, egy álom - sokszor még mindig hihetetlen, hogy ezek a napok velem történnek. Az is hihetetlen, hogy esténként várom, hogy bemenjek az iskolába reggel, hiszen minden egyes nap egészen új dolgokat tartogat, és kedves, apró elsősöket, akik a nehezebb pillanatokban is nagyon szerethetőek, de tényleg nagyon. 

És szerencsére igazán vevők a barkácsolásra, úgyhogy egy kicsit mégis olyan, mintha folytatnám az eddigieket :-)

Az egésznek egyetlen hátulütője van, az, amit láttok is... a blogra jelenleg nem igazán jut idő, hiszen mindemellett még képzésre is járok. Nem unatkozom, no :-)
De bízom benne, hogy hamarosan ismét lesznek bejegyzések itt, mert tervek a fejemben vannak ám bőven...







2017. szeptember 17., vasárnap

Ősz


...és megérkezett végre legkedvesebb barátom, az ősz. 

Nemsokára jelentkezem egy bővebb beszámolóval arról, miért csak ritkán tudok írni mostanában - sok-sok minden történt az elmúlt hetekben... :-)